Hőmérséklet

A szükséges hőmérséklet mindig erősen függ attól, milyen élőlényeket és növényeket tart az akváriumban. A legtöbb trópusi akváriumi hal számára az ideális hőmérséklet 23 és 26 °C között van. Vannak azonban olyan halfajok is, amelyek alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet igényelnek, például a szivárvány dárdakeszeg, amely a hűvösebb, 18–20 °C‑os vizet kedveli, vagy a melegkedvelő diszkosz, amely 28–30 °C‑on érzi igazán jól magát. A legtöbb növény sem szereti a túl hűvös vizet, számukra is a 20 és 27 °C közötti hőmérséklet az ideális.

pH‑érték

A pH‑érték vagy „savassági fok” jelzi, hogy a víz mennyire savas vagy lúgos. Ez az oldatban lévő savas vagy lúgos összetevők koncentrációjának mértéke. A tiszta víz semleges, pH‑ja 7. Ha a savas összetevők dominálnak, a pH‑érték 7 alá csökken. Ha több a lúgos összetevő, a pH‑érték 7 fölé emelkedik.

Összkeménység

Az összkeménység (GH) a vízben oldott magnézium‑ és kalciumsók mennyiségét jelenti. Ha ezekből a sókból kevés van jelen, a vizet lágy víznek nevezzük, ha pedig sok, akkor kemény vízről beszélünk. Az értéket német keménységi fokban adják meg, 1 °dH 10 mg/l oldott kalcium‑oxidnak felel meg.

Karbonátkeménység

A karbonátkeménység (KH) az akváriumvízben lévő hidrogén‑karbonát ionok mennyiségét jelzi, és szorosan összefügg a pH‑értékkel. A hidrogén‑karbonátok pufferfunkciót látnak el az akvárium vizében, hogy megelőzzék a pH‑érték hirtelen változásait. Ha a hidrogén‑karbonát iontartalom túl alacsony, sok hal és növény számára életveszélyes pH‑érték‑csökkenés (elsavasodás) következhet be. A hidrogén‑karbonát ionok egyensúlyban vannak az akváriumvízben oldott szén‑dioxiddal. A szén‑dioxid alapvető tápanyagforrás a növények fotoszintéziséhez. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő karbonátkeménység a növénynövekedés szempontjából is kiemelten fontos.

Ammónium/ammónia

Az ammóniumion a nitrogén mineralizációjának eredménye. Az élelmiszermaradékokban és az ürülékben (például fehérjékben) szerves formában kötött nitrogént fehérjebontó baktériumok alakítják át, és szervetlen ammóniumionok formájában szabadítják fel. A pH‑értéktől függően egyensúly áll fenn az ammóniumionok NH₄⁺) és az ammónia (NH₃) között a vízben. pH 7 alatt az ammóniumionok vannak túlsúlyban, míg 7 fölötti pH‑értéknél egyre több ammónia van jelen. Az ammónia rendkívül veszélyes, mivel megzavarja az akváriumi halak légzését, és blokkolja létfontosságú életfunkcióikat. A vízinövények az ammóniumot nitrogénforrásként hasznosítják. Egy egészséges, beállt akváriumszűrőben a nitrifikáló baktériumok az ammóniumot gyorsan nitritté, majd nitráttá oxidálják. Ha ez a folyamatlánc megszakad, hirtelen megemelkedhet az ammónium/ammónia szintje.

Nitrit

A nitritionok (NO₂^–) és a nitrátionok (NO₃^–) olyan, oxigén jelenlétében zajló lebomlási folyamat során keletkeznek a nitrogénvegyületekből, amelyet „nitrifikációnak” nevezünk. A nitrit a halak és a puhatestűek számára erősen mérgező szakasz. Élettani hatása, hogy megakadályozza az oxigén szállítását a vérben, és gátolja a sejtlégzést. A nitrit az ammóniumból általában gyorsan, nitrifikáló baktériumok segítségével, a viszonylag kevésbé mérgező nitráttá oxidálódik. Nem kívánt nitritszint‑emelkedés akkor léphet fel, ha ez a bakteriális oxidációs folyamat akadályozott, például új szűrőanyag használatakor. A nitrát a nitrifikáció végső terméke, és kisebb hatást gyakorol a halak és puhatestűek életére és jóllétére. A nitrogénvegyületek fő forrásai az akváriumban az eleségmaradékok fehérjéi, az ürülék és az egyéb szerves bomlástermékek. Az akváriumban szokásosan előforduló nitrátszintek általában nem mérgezőek, de magasabb koncentrációk fokozott alganövekedést idézhetnek elő.

Nitrát

A nitritionok (NO₂^–) és a nitrátionok (NO₃^–) az oxigén jelenlétében lezajló, „nitrifikációnak” nevezett nitrogénvegyület-bontási folyamat során keletkeznek. A nitrit a halak és a kagylók számára rendkívül mérgező fázis. Fiziológiai hatása megakadályozza az oxigén szállítását a vérben, és blokkolja a sejtlégzést. Általános szabályként a nitrifikáló baktériumok a keletkező ammóniumból származó nitritet gyorsan, viszonylag nem mérgező nitráttá oxidálják. Nem kívánt nitritnövekedés akkor fordulhat elő, ha ez a bakteriális oxidációs folyamat gátolt, például új szűrőanyag használata miatt. A nitrát a nitrifikáció végső fázisa, és kisebb hatással van a halak és a kagylók életére és jóllétére. A nitrogénvegyületek fő forrása az akváriumban a táplálékmaradékok fehérjetartalma, valamint az ürülék és egyéb szerves bomlástermékek. Az akváriumban kialakuló nitrátkoncentrációk általában nem mérgezőek, ugyanakkor emelkedett értékük fokozott alganövekedést idéz elő. A megfelelő nitrátérték különösen fontos az egészséges, dús növénynövekedéshez. Ez azt jelenti, hogy egy erősen beültetett akváriumban lényegesen magasabb értékekre van szükség, mint egy kevésbé növényesített akváriumban. Egy tipikus, kevés növénnyel rendelkező társas akvárium esetén az 5–15 mg/l közötti értékek ideálisak. Erősen növényesített, például aquascaping vagy holland stílusú növényes akváriumokban a 20–30 mg/l-es értékek gyakran kívánatosak. Biotóp akváriumokban, ahol gyakran egyáltalán nincsenek növények, viszont törekedni kell az értékek lehető legalacsonyabban tartására. Egyszerűen fogalmazva, a nitrát fontos tápanyag a növények számára, ugyanakkor a halak érdekében a lehető legalacsonyabban kell tartani. A nem kívánt alganövekedés megelőzése érdekében fontos, hogy az értékek se ne legyenek túl magasak, se ne essenek túl alacsonyra.

Foszfát

A foszfátok minden növény számára fontos tápanyagok, és elengedhetetlenek minden élő sejt energiagazdálkodásához. Az akvárium vizébe a foszfátok a táplálék útján kerülnek be, de elhalt növényi részekből és szerves anyagok bomlási folyamataiból is felszabadulnak. Egyes esetekben a vízszolgáltatók is adagolnak foszfátokat az ivóvízhez, vagy a mezőgazdasági felhasználásuk révén jutnak be a vízbe. Amíg a meglévő növényzet a foszfát mennyiségét alacsony szinten tartja, dinamikus egyensúly áll fenn a „kínálat és kereslet” között. Csak a foszfátszint ellenőrizetlen emelkedése okozhat problémákat, például erős alganövekedést. A foszfátokat a fonalas algák növekedését korlátozó tényezőnek tekintik. A megfelelő foszfátérték különösen fontos az egészséges, dús növénynövekedéshez. Ez azt jelenti, hogy egy erősen beültetett akváriumban magasabb értékekre van szükség, mint egy kevésbé növényesített akváriumban. Kevés növénnyel és sok hallal rendelkező társas akváriumban érdemes inkább alacsony értékre törekedni, mivel a rendszerint nagyobb állománysűrűség és így a nagyobb etetési mennyiség amúgy is viszonylag magas foszfátszintet eredményez, amit azonban rendszeres és nagyobb mértékű vízcserékkel csökkenteni lehet. Ilyen esetben az érték nem haladhatja meg a 0,05–0,1 mg/l-t. Erősen növényesített akváriumokban más a helyzet, és előfordulhat, hogy a kívánt, 0,1–0,3 mg/l közötti érték eléréséhez kiegészítő tápanyag-adagolásra van szükség. Fontos, hogy az értékek ne legyenek túl magasak, hogy megelőzzük a nem kívánt alganövekedést.

Klór

Egyes esetekben a vízszolgáltatók fertőtlenítés céljából klórt adagolnak a csapvízhez. A klór még egészen kis mennyiségben sem tolerálható az akváriumi halak és más lakók számára, ezért az akváriumba töltés előtt el kell távolítani a vízből.

Vastartalom

A vas elengedhetetlen a jó növénynövekedéshez. A 0,1–0,2 mg/l közötti koncentrációk azonban általában bőven elegendők. A magasabb adagok gyakran elősegítik a vörös algák, például az ecset- és szakállalga megjelenését.

Oxigéntartalom

Minden akváriumi élőlénynek és növénynek szüksége van oxigénre, ezért ez egy nagyon fontos tényező. Jól beültetett akváriumokban a növények nappal elegendő oxigént termelnek. Éjszaka azonban szükség lehet az akvárium levegőztetésére, mivel a növények és a halak ilyenkor is oxigént igényelnek. Ugyanilyen fontos a jó gázcsere biztosítása az akváriumban.