Mielőtt halakat helyezne az akváriumba, a legjobb, ha hagyja az akváriumot „bejáratódni”. A „bejáratott” akvárium olyan rendszer, amelyben már kialakult az a baktériumpopuláció, amely az ammóniát nitritté, a nitritet pedig nitráttá alakítja. Az ammónia- és nitritszint az akváriumban eléri a 0 ppm-et (milliómod rész) – a teljes bejáratódás időtartama változó lehet. A legtöbb akvárium idővel magától is bejáratódik, azonban a halpusztulás jelentős lehet, ha a folyamatot nem irányítjuk, mivel az ammónia és a nitrit rendkívül mérgező az akváriumi halakra.

1. A nitrogénkör akkor indul el, amikor a nitrogéntartalmú hulladék, például a halak ürüléke, a meg nem evett eleség és a bomló növényi maradványok lebomlanak, és ammóniát (NH3/NH4 – a halakra nagyon mérgező) szabadítanak fel.

2. Az ammóniát és más nitrogéntartalmú hulladékot oxidáló baktériumok nitritté (NO2 – a halakra mérgező) alakítják.

3. A nitritet a baktériumok anyagcseréje nitráttá (NO3 – a halakra kevésbé káros) alakítja. Tartsa a nitrátszintet 20 ppm alatt, ideálisan 5–10 ppm között.

4. A növények a nitrátokkal kapnak tápanyagot. Az elhalt növényi részek lebomlása és a növényt fogyasztó halak ürüléke együtt olyan hulladékot hoz létre, amely ismét ammóniát termel, így a körforgás folytatódik.

Különböző módszerek léteznek az akvárium bejáratására, amelyekkel a halakat érő stressz minimálisra csökkenthető. Három gyakori módszer a hal nélküli bejáratás, amikor egy nem hal eredetű nitrogénforrást juttatunk az akváriumba; a halas bejáratás, amely nagyon gyakori vízcserét és jó vízelőkészítőt igényel; valamint a „csendes” bejáratás, amikor a növényekkel dolgoztatjuk fel az ammóniát és a nitriteket. Fontos, hogy előzetesen tájékozódjon, és így találja meg az Önnek és akváriumának legjobb módszert. Bármelyik megoldást választja, megbízható tesztkészletre lesz szüksége az ammónia-, nitrit- és nitrátszint méréséhez.