Magyarázatok
Hőmérséklet
A szükséges hőmérséklet mindig nagymértékben függ attól, hogy milyen állatokat és növényeket tart. A legtöbb trópusi díszhal számára az ideális hőmérséklet 23 és 26 °C között van. Vannak azonban olyan halak is, amelyek alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet igényelnek, mint például a szivárványos cselle, amely a hűvösebb, 18 és 20 °C közötti hőmérsékletet kedveli, vagy a melegkedvelő diszkoszhal, amely csak 28 és 30 °C közötti hőmérsékleten érzi magát igazán jól. A legtöbb növény sem szereti a túl hűvöset, és a 20 és 27 °C közötti hőmérsékletet kedveli.
pH-érték
A pH-érték vagy „savasság” azt jelzi, hogy egy víz mennyire savas vagy lúgos (lúgos). Ez a savas vagy lúgos komponensek koncentrációjának mérőszáma egy vizes oldatban. A tiszta víz semlegesen reagál, és pH-értéke 7. Ha a savas összetevők vannak túlsúlyban, a pH-érték 7 alá csökken. Ha a lúgos komponensek vannak többségben, a pH-érték 7 fölé emelkedik.
Összkeménység
Az összkeménység (GH) a vízben oldott magnézium- és kalciumsók mennyiségére utal. Ha ezeknek a sóknak a mennyisége alacsony, akkor lágy vízről beszélünk, ha magas, akkor kemény vízről. Német keménységi fokban adják meg, ahol 1 °dH 10 mg/l oldott kalcium-oxidnak felel meg.
Karbonát-keménység
A karbonátkeménység (KH) a hidrogén-karbonát-ionok arányát jellemzi az akvárium vizében, és szorosan kapcsolódik a pH-értékhez. A hidrogén-karbonátok pufferfunkciót töltenek be az akváriumvízben, és így megakadályozzák a pH-érték hirtelen változásait. Ha a hidrogén-karbonát-ionok aránya túl alacsony, a pH-érték olyan szintre csökkenhet, amely sok hal és növény számára életveszélyes (savasodás). A hidrogén-karbonátionok egyensúlyban vannak az akváriumvízben oldott szén-dioxiddal. A szén-dioxid alapvető fontosságú, mivel a növények számára a fotoszintézis során táplálékforrásként szolgál. Ezért a megfelelő karbonátkeménység a növények növekedése szempontjából is rendkívül fontos.
Karbonát-keménység
A karbonátkeménység (KH) a hidrogén-karbonát-ionok arányát jellemzi az akvárium vizében, és szorosan kapcsolódik a pH-értékhez. A hidrogén-karbonátok pufferfunkciót töltenek be az akváriumvízben, és így megakadályozzák a pH-érték hirtelen változásait. Ha a hidrogén-karbonát-ionok aránya túl alacsony, a pH-érték olyan szintre csökkenhet, amely sok hal és növény számára életveszélyes (savasodás). A hidrogén-karbonátionok egyensúlyban vannak az akváriumvízben oldott szén-dioxiddal. A szén-dioxid alapvető fontosságú, mivel a növények számára a fotoszintézis során táplálékforrásként szolgál. Ezért a megfelelő karbonátkeménység a növények növekedése szempontjából is rendkívül fontos.
Nitrit
Nitritionok (NO2-) és nitrátionok (N03-) keletkeznek a nitrogénvegyületek oxigén jelenlétében történő bomlásának „nitrifikációnak” nevezett folyamatában. A nitrit a halak és a puhatestűek számára rendkívül mérgező köztes termék. Fiziológiai hatása az oxigénszállítás gátlását okozza a vérben, és megakadályozza a sejtlégzést. Az ammóniumból képződő nitritet a nitrifikáló baktériumok általában gyorsan oxidálják a viszonylag nem mérgező nitráttá. Ha ezt a bakteriális oxidációs folyamatot gátolják, például új szűrőanyaggal, akkor a nitritkoncentráció kedvezőtlen növekedése következhet be. A nitrát a nitrifikáció végső szakasza, amely kisebb mértékben befolyásolja a halak és a puhatestűek életét és jólétét. Az akváriumban a nitrogénvegyületek fő forrásai a táplálékmaradványokból származó fehérjék, valamint az ürülék és a szerves bomlástermékek. Az akváriumban található nitrátkoncentrációk általában (nem mérgezőek, de megnövekedett koncentráció esetén fokozott algásodás léphet fel.
Nitrát
Nitritionok (NO2-) és nitrátionok (N03-) keletkeznek a nitrogénvegyületek oxigén jelenlétében történő bomlásának „nitrifikációnak” nevezett folyamatában. A nitrit a halak és a puhatestűek számára rendkívül mérgező köztes termék. Fiziológiai hatása az oxigénszállítás gátlását okozza a vérben, és megakadályozza a sejtlégzést. Az ammóniumból képződő nitritet a nitrifikáló baktériumok általában gyorsan oxidálják a viszonylag nem mérgező nitráttá. Ha ezt a bakteriális oxidációs folyamatot gátolják, például új szűrőanyaggal, akkor a nitritkoncentráció kedvezőtlen növekedése következhet be. A nitrát a nitrifikáció végső szakasza, amely kisebb mértékben befolyásolja a halak és a puhatestűek életét és jólétét. Az akváriumban a nitrogénvegyületek fő forrásai a táplálékmaradványokból származó fehérjék, valamint az ürülék és a szerves bomlástermékek. Az akváriumban található nitrátkoncentrációk általában nem mérgezőek, de megnövekedett koncentráció esetén fokozott algásodás lép fel. A megfelelő nitrátérték különösen fontos az egészséges és dús növénynövekedéshez. Így egy sűrűn beültetett akváriumban lényegesen magasabb értékekre van szükség, mint egy kevésbé sűrűn beültetettben. Egy tipikus, kevesebb növényt tartalmazó közösségi akváriumban az 5 és 15 mg/l közötti értékek lennének ideálisak. Az erősen beültetett akváriumokban, mint például az aquascaping vagy a holland növényes akváriumok, gyakran 20–30 mg/l értékeket céloznak meg. A biotópos akváriumokban viszont, amelyek gyakran egyáltalán nincsenek beültetve, a lehető legalacsonyabb értékekre kell törekedni. Egyszerűen fogalmazva: a nitrát fontos tápanyag a növények számára, de a halak számára a lehető legalacsonyabban kell tartani. Fontos, hogy az értékek ne legyenek se túl magasak, se túl alacsonyak, hogy ne segítsük elő a nem kívánt algásodást.
Foszfát
A foszfátok minden növény számára fontos tápanyagok, és pótolhatatlanok minden élő sejt energia-anyagcseréjéhez. A foszfátok a táplálékkal, de az elhaló növényi részekkel és a szerves anyagok bomlási folyamataival is bekerülnek az akvárium vizébe. A foszfátok a vízművekben történő hozzáadással vagy a környező mezőgazdaságban történő felhasználással is bekerülnek az akváriumba. Amíg a foszfát mennyiségét a meglévő növények alacsony szintre csökkentik, addig a „kereslet és kínálat” között dinamikus egyensúly áll fenn. Csak a foszfáttartalom ellenőrizetlen növekedése okoz problémákat, például erős algásodást. A foszfátokat a fonalas algák növekedésének korlátozó tényezőjének tekintik. A megfelelő foszfátérték különösen fontos az egészséges és dús növénynövekedéshez. Így egy sűrűn beültetett akváriumban magasabb értékekre van szükség, mint egy kevésbé sűrűn beültetettben. Egy kevés növényt és sok halat tartalmazó közösségi akvárium esetében igyekezzen viszonylag alacsony értékre törekedni, mivel az általában magasabb állatállomány a nagyobb mennyiségű táplálékkal együtt gyakran már meglehetősen magas értéket jelent, amelyet rendszeres és bőséges vízcserékkel csökkenthet. Itt az érték nem haladhatja meg a 0,05–0,1 mg/l értéket. Sűrűn telepített akváriumokban ez másképp lehet, így az ideális 0,1–0,3 mg/l érték eléréséhez műtrágyát kell adagolni. Fontos, hogy az értékek ne legyenek túl magasak, hogy ne segítsük elő a nem kívánt algásodást.
Klór
Egyes vízszolgáltatók klórt adnak a csapvízhez fertőtlenítés céljából. A klór még nagyon kis mennyiségben is összeférhetetlen az akváriumi halakkal és más akváriumi lakókkal, ezért azt el kell távolítani a vízből, mielőtt az akváriumba kerülne.
Vastartalom
A vas elengedhetetlen a növények megfelelő növekedéséhez. A 0,1-0,2 mg/l koncentráció azonban általában teljesen elegendő. A nagyobb dózisok gyakran elősegítik a vörös algák, például az ecset- és szakállalgák kialakulását.
Oxigéntartalom
Minden állatnak és növénynek szüksége van oxigénre, ezért ez egy nagyon fontos elem. A jól beültetett akváriumokban a növények napközben elegendő oxigént termelnek. Éjszaka azonban szükség lehet az akvárium levegőztetésére, mivel a növényeknek és a halaknak éjszaka is szükségük van oxigénre. Mindenesetre fontos, hogy biztosítsuk a jó gázcserét az akváriumban.
